Tallinn és vele együtt Észtország szerelem volt első látásra (csak úgy, mint a férjem). Nekem nincs szükségem Big Benre, Eiffel-toronyra, Pisára és Firenzére a boldogsághoz. Számomra az is öröm, hogy a tengerparton állhatok és érezhetem az illatát.
Azért valljuk be, innen Magyarországról elég nehézkes elérni a tengerpartot. A legközelebbi is 4oo km-re van ide. Szóval tengerpart pipa. Amúgy elég bizarr, hogy a fenyő erdőből egy homokos tengerpartra érek és utána már csak a türkizkék Balti-tenger, egy két hajó. (A strand ingyenes)
Beleestem én is abba a hibába, hogy úgy gondoltam Tallinnra, mint egy kis Moszkvára, ahol minden tiszta gettós, minden szegényes és olyan szürke. Biztosan vannak ilyen részei is, de az Öregváros (VanaLinn, Old City) teljesen más. Csodálatos. Nem szemetelnek ám ott az emberek. Nem dobják el a cigicsikket, a szemetet. Azt kell, hogy mondjam, fejlettebbek, mint mi. az összes üveg betétdijas, a műanyag palackok, a fém dobozok, minden. Ugyanúgy szelektives kukák vannak, de nem csak egy két sparparkolóban, hanem a házaknál elérhető. Annyira nem, mint Németországban, de inkább ahhoz hasonlitanak. (Bocsi, hogy nem irok hosszú it, de nincs). Pár dologban sokkal nyugatibb ország, mint Magyarország. (irom ezt úgy, hogy én elég nagy lokálpatrióta vagyok)
