Viki Észtországba megy

Jövő héten pénteken (október 7-én) kezdődik az észt tanfolyam. Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy nem budapesti vagyok, és hat órát utazom azért, hogy nyelvet tanuljak.

Viszont azért én kicsit másképp fogom fel. Most beleinvesztálom a pénzt, az időt, és amikor indulok Tallinnba, akkor már kicsit könnyebb lesz. Van egy könyvem, ami egy alapfokúig elég. ennek a könyvnek a második részével már elég jól el lehet boldogulni, főleg, hogy Estoniában is majdnem mindenki beszél angolul.

Célom nem a nyelvvizsga, hanem az, hogy a gyakorlatban is tudjam használni. El tudjak menni a boltba és tudjak kérni egy kg kenyeret.

Nagyon boldog vagyok ettől és ígérem most már többször fogok jelentkezni.

Csak úgy, mint a finneknél az észteknél és a többi északi népnél is nagy kultúrája van a szaunának. Ott már az egészen pici gyerekeket szoktatják a szaunához. Persze nem szabad összekeverni az észt fatüzeléses szaunát azzal a szaunával, ami nálunk van a wellness szigeteken.

Anyósomék hétvégi házában nem borospince van, hanem szauna. Teljesen hétköznapi kis faház kb. 1o négyzetméter, amiben van egy kis előtér, a szauna előtere és maga a szauna, ami pont elég két embernek. Először nem tudtam sok időt eltölteni, de minden alkalommal többet és többet voltam bent.

Ami teljesen más ott, mint itthon, hogy nyirfa vesszővel  ütögetik egymást, ami segit még jobban, hogy a pórusok megnyiljanak, és a méreganyagok könnyebben távozhassanak. A gyerekek már egészen kicsi korban hozzá vannak szoktatva a szaunához. Először csak a kis előtérben lehetnek és ahogy felnőnek mehetnek a nagy szaunába. Csak fokozatosan. Nekem ez a szokás abszolút szimpatikus.

Életemben először 27 évesen próbáltam ki a szaunát (idén márciusban egy wellness szállóban), majd áprilisban hetente 2x jártam is szaunázni, aztán jött a meleg és hanyagoltam. Amikor Észtországban voltunk (ott töltöttük a nászútunkat), akkor próbáltam ki ezt a háziszaunát. Ég és föld a kettő. Hogy a bőröm még selymesebb és puhább legyen, vettem a boltban szaunamézet. Komolyan mondom teljesen újjá születtem, amikor kijöttem a szaunából. Azt hiszem a költözés után ezt is be fogom iktatni a mindennapjaimba. Sajnálom,hogy előbb nem tudtam kipróbálni.

A szauna jót tesz az emésztésnek, tisztitja a bőrt meg még egy csomó jótékony hatása van. :)

Tallinn és vele együtt Észtország szerelem volt első látásra (csak úgy, mint a férjem). Nekem nincs szükségem Big Benre, Eiffel-toronyra, Pisára és Firenzére a boldogsághoz. Számomra az is öröm, hogy a tengerparton állhatok és érezhetem az illatát.

Azért valljuk be, innen Magyarországról elég nehézkes elérni a tengerpartot. A legközelebbi is 4oo km-re van ide. Szóval tengerpart pipa. Amúgy elég bizarr, hogy a fenyő erdőből egy homokos tengerpartra érek és utána már csak a türkizkék Balti-tenger, egy két hajó. (A strand ingyenes)

Beleestem én is abba a hibába, hogy úgy gondoltam Tallinnra, mint egy kis Moszkvára, ahol minden tiszta gettós, minden szegényes és olyan szürke. Biztosan vannak ilyen részei is, de az Öregváros (VanaLinn, Old City) teljesen más. Csodálatos. Nem szemetelnek ám ott az emberek. Nem dobják el a cigicsikket, a szemetet. Azt kell, hogy mondjam, fejlettebbek, mint mi. az összes üveg betétdijas, a műanyag palackok, a fém dobozok, minden. Ugyanúgy szelektives kukák vannak, de nem csak egy két sparparkolóban, hanem a házaknál elérhető. Annyira nem, mint Németországban, de inkább ahhoz hasonlitanak. (Bocsi, hogy nem irok hosszú it, de nincs). Pár dologban sokkal nyugatibb ország, mint Magyarország. (irom ezt úgy, hogy én elég nagy lokálpatrióta vagyok)

Miért éppen Alaszka után szabadon...

A tények

Mindig is vonzódtam az északi országokhoz. Sokaknak a nyaralás célpontja csak tenger lehet, csak a déli országok Itália, Spanyolország, Teneriffe, Mexikó akármi. Mivel utálok a tömeg után menni, ezért nekem sokkal vonzóbb célpont Észak-Európa, Skandinávia, Balti-államok.

2010-ben egy véletlen folytán ismerkedtem meg a férjemmel, aki észt származású és itt él Magyarországon. Persze ekkor még csak halovány emlékeim voltak arról, hogy merre is lehet ez a kicsi ország. Mivel a férjem egyre fontosabb lett az életemben, sokat beszélgettünk a hazájáról is.

Tavaly nyáron eljutottam Tallinnba, ami egy csodálatos város. Győr és Sopron keveréke. Az Old city (ahogy ők hívják VanaLinn), és ugye a szovjet kultúra elmaradhatatlan kelléke a 10 emeletesekkel tarkított gettós rész a város körül. Amúgy ezzel sincs semmi baj, teljesen olyan, mint ha Budapesten járnánk, vagy épp Debrecenben. Azonnal a szívembe zártam a várost. Imádom a tengert és olyan jó érzés, hogy elérhető közelségben van. Kb. 40 perc autóval onnan, ahol a férjem él.

Azt gondoljuk mi magyarok, hogy észak = hideg. Valóban a tél kegyetlen hideg tud lenni, de észre sem vesszük, hogy -20 fok van. Sokan azt hiszik, hogy nyáron is -10 fok van minimum. Eddig kétszer voltam nyáron és el kell áruljam, hogy amikor itt 15-16 fok volt, akkor ott 30. :) A Balti - tenger tavaly júliusban is 23 fok volt, tehát nem igazán jeges kategória.

Amit imádok: fekete kenyér, vanatallinn csoki, szauna, a különböző joghurtok, a lazac, a shopping központok.

A tömegközlekedés jóval olcsóbb, mint Magyarországon. A Tallinna AutobussiKondis (észt BKV) járatani egy normál jegy 1 euró, ami bárhol használható: busz, troli, villamos. A közlekedés teljesen jó: viszonylag gyorsan el lehet jutni a város egyik feléből a másikba. (nyilván nem Budapest méretű városról beszélünk). A 10 jegyes tömb olyan 8 euró körül van, ami nem olyan drága.

De annyira inkább nem futok előre, szépen lassan megosztom veletek a tapasztalataimat. Már ha lesz valaki, aki elolvassa :)